Az első alkalom, amikor más vigyáz rá.
Az első alkalom, amikor nem te eteted meg.
Az első alkalom, amikor nélküled indul felfedezni a játszóteret.
Az első alkalom, amikor egy éjszakát nélküled tölt.
Az első alkalom, amikor búcsú nélkül rohan be az oviba.
Az első alkalom, amikor nem akar hazajönni, mert nehéz elválni a barátoktól.
Az első alkalom, amikor egyedül jön haza az iskolából.
Amikor először marad otthon egyedül.
Amikor táborozni indul.
Amikor először alszik a barátainál.
Amikor az első randira indul.
Apró villámcsapások, aggodalmak, izgalom, vajon fog-e menni, vajon egyedül is tudja-e, vajon nélkülem hogy megy? És egy szomorú sóhaj: igen, megy nélkülem is.
Apró mozzanatok, amik lassan, szálanként elszakítják a finom pókhálót, ami anyát és gyermekét összekötik.
S bár mindegyiknél ejtünk könnycseppeket,
a legfontosabb tartószálak közöttünk mindig megmaradnak.