<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Anyának lenni JÓ</provider_name><provider_url>https://anyanaklennijo.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Sziszikeccs</author_name><author_url>https://anyanaklennijo.cafeblog.hu/author/sziszikeccs/</author_url><title></title><html>Az első alkalom, amikor más vigyáz rá.
Az első alkalom, amikor nem te eteted meg.
Az első alkalom, amikor nélküled indul felfedezni a játszóteret.
Az első alkalom, amikor egy éjszakát nélküled tölt.
Az első alkalom, amikor búcsú nélkül rohan be az oviba.&lt;span class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;
Az első alkalom, amikor nem akar hazajönni, mert nehéz elválni a barátoktól.
Az első alkalom, amikor egyedül jön haza az iskolából.
Amikor először marad otthon egyedül.
Amikor táborozni indul.
Amikor először alszik a barátainál.
Amikor az első randira indul.&lt;/span&gt;
&lt;div class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;

Apró villámcsapások, aggodalmak, izgalom, vajon fog-e menni, vajon egyedül is tudja-e, vajon nélkülem hogy megy? És egy szomorú sóhaj: igen, megy nélkülem is.
Apró mozzanatok, amik lassan, szálanként elszakítják a finom pókhálót, ami anyát és gyermekét összekötik.

S bár mindegyiknél ejtünk könnycseppeket,
a legfontosabb tartószálak közöttünk mindig megmaradnak.

&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>